| |
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
| |
|
|
|
||||||||||||||||||
| |
|
||||||||||||||||||||
| |
|
|
|||||||||||||||||||
Könnyet szült a vas szemén a lánc
Siratja a rabot, kit húsz
Éven át sírattatott.Olyan jól összejöttünk
Együtt aludtunk, ettünk
Ő minden darabját ismeré
Magamnak, én meg tudom,
Mikor kiről s mit álmodottElmesélte nyomban, mondta
Nyissam ki jól első két szemem,
Hogy lássam az övében a csillogást,
A harmadikkal pedig fül helyett
Figyeljem, belülről mint nevet -S lám, mégis elment, itthagyott
Két évtized után, feledni tudta
A hű barátot, ki rababb,
Mint ő valaha volt.Herner Dániel, 1997