..........Drogromantika

A régi vándor nap-
Cserzette arcán belül
Agyát szárítja most a tűz
Magában teszi meg ma a 
Hosszú utat
- az ezredévnyit – percek alatt
bejárja az idők
találkozását mőbiusz
útja szerteágazik
újra itt van de
még meg nem érkezett
Egyszerre itt és ott
Sokszor ott és itt

Ezek a hangok...
Két hangversenyterem 
Közti fal hall ilyet
Izzik- remeg és
Eltemet ha
Követni nem tudod

Kincsekbe merül
Látja most hogy
Szép a szép
Zenék rögös útjain
Bukdácsol, hintajának
Rugózása nincsen 
Gyermekként kacag 
Ha gyomra süllyed és 
Testét a lengés emelkedteti

Gazmezőből virágot 
Emel hazug szavak
Közt igazságra lel
Hópihéről hópihére száll
Lába még itt, de
Lelke már madár

A szivárványt
Színeire bontva csokorba
Köti, ősi isteneknek tisztelgésként
Csendben sírjára ejti, halk
Imaként gongot haranggal 
Összevet

Búvóérként szivárog
Hegyekbe s onnan
Tartalmát cseppkőbe
Rendezve függeszti fel
Folyók síkos iszapjában
Száguldva alvó halakkal 
Parolázik

Hangtalan dallamukra
Sajátjával felel
S hogy ki volt ő
Itt felejti el

Herner Dániel, 1996