| |
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
| |
|
|
|
||||||||||||||||||
| |
|
||||||||||||||||||||
| |
|
|
|||||||||||||||||||
írta Herner Dániel, a második évezred utolsó májusának végén
Budapesten
Átman - Brahman. Ennek a dualista fogalompárnak különféle aspektusai és nevei vannak az Upanisadokban.
A Brahman az univerzális lelket, az univerzumot, az őserőt jelenti. A Brahman az, ami a külső jelenségvilág mögött
meghúzódik, a lényegiség, az esszencia, ami a tárgyak és minden dolog alapját képezi.
Obijektív, szemlélőtől független hatalom.
Az Átman a lelket, éntudatot, szubijektív létezést jelent.
Az egyénen belüli lény-eg, ami fönntartja bennünk az életet és tudatosságot.
A Brahman megtalálható mind a fizikai, külső világban, mind a spirituális, szellemi bensőben, ahol is Atmanként,
lélekként leledzik. Minden lénynek van egy hallhatatlan lelke, ami a samsára körforgásában mosódik tisztára.
Ez a hallhatatlan lélek az abszolúlt lélek (Brahman) része, még akkor is, amikor ez nem tudatosul benne.
Az atman a Brahman egy olyan darabkája, amely elvesztette össztudatát, és nem tekinti, érzi,
éli meg magát többet a Brahman részeként. Az atman ént, éntudatot, leket, lélekzet jelent.
Amikor a végtelen és teljes Brahman egyik része elválik a többitől és elveszíti azt az érzetet,
hogy a nagy egész része, értelemszerűen kialakul egy elhatárolódás, mely az elkülönült részt
megkülönbözteti a többitől. Miután elkülönült, öntudatára, éntudatára ébred.
Innentől fogva - ha kezdetben nem tudatosan is- célja mindig a Brahmanba,
az abszolult lélekbe való visszaolvadás.
Ez a kis körforgás kísértetiesen hasonlít arra a létképre, mely szerint az emberiség
egyszer már elérte a tökéletességet. Minden lény tökéletes és mindenható volt,
fejlődésének legmagasabb stádiumában.
Ekkor eldobták maguktól hatalmukat és tökéletességüket,
mert mindenhatóak lévén nem maradt más a számukra,
mint ennek a tudásnak az újbóli megszerzése.
Az Atman lélek-zet jelentéssel bír a mai német nyelvben.
A Brahman az obijektív világ összességét,
az Atman a szubijektív világ összességét jelenti. Amikor eltörlődik a határ a kettő között,
a lélek megtisztul a karmától, és megszűnik az én-tudat.
Ekkor a lélek megtapasztalja a Bráhman és az Atman azonosságát.
Buddha a léleknélküliség, az anátman tanát hirdette.
Eszerint minden létezés mulandó és átmeneti, lélekkel, vagy anélkül.
Ebből adódóan a buddhizmusban semmi nem örökkévaló, még a lélek sem.
A kereszténység föltételez valami atmanhoz hasonlót,
mikor a halál után a lélek paradicsomba/pokolba költözik.
Bár Isten kebelére tér meg, ha a mérleg nyelve nem a pokol felé billen,
mégsem olvad eggyé Istennel. A kereszténységben az a lélek,
aki elhagyta e földi világot. Istennél, Istennel van, és nem Isten része.
A tibeti Bardo, a köztes lét is egy érdekes lélekállapotban ismerhető meg,
mikor is az elhalálozott lelke a két élet között tart.
Két választása van, vagy egyesül a nagy fényességgel,
vagy megrémül és elmenekül a számára fölkínálkozó anyaméhek egyikébe.
Ez a hit szintén a lélek létének folyamatosságát föltételezi.
Ez a folyamatosság itt nem jelenti az én vagy a tudat folyamatosságát.
Magát a lelket jelenti.
Mi a lélek? Nehéz kérdés.
Valami, ami mindig önmagából indul ki.
Tapasztalásainak kezdőpontja és végpontja önmaga,
a saját helyzete, érzete, nem-helyzete, nem-érzete.
A lélekkel rendelkezők mintegy horgonyként tekintik önmagukat,
és a körülöttük elhelyezkedő világot önmagukhoz kapcsolják.Leírásaik, emlékeik, tapasztalásaik úgy kezdődnek "Én".
Világuk, érzelmeik, pillanataik úgy kezdődnek "Én".Mivel a Bráhmannal való összeolvadás legfontosabb lépcsője az én
határainak kiterjesztése a világ pereméig, mikor is megszűnik a
különbség az én és a nem-én, a világ és a szemlélő között.
Mikor ez megtörténik, a lélek egybeolvad a mindenséggel, megvilágosodik,
eggyé válik Istennel, a fénnyel, a Nagy Szellemmel, vagy nevezzük bárhogyan is.Hozzám közelebb áll a buddhista tan, mely szerint az ember csak egy váza,
amelyet megtöltenek a Dharmák. Don Juan szerint az ember csak egy létbuborék,
és létállapotát a rajta átszűrődő isteni fény gyűjtőpontjának helyzete határozza meg.
Tudatállapotának változásai a gyűjtőpont elmozdulásával járnak.A lélek egy a számomra megfoghatatlan fogalmak közül. Nem tudom értelmezni
sem szent, sem profán állapotában. Kérdéseim vannak: Van-e lelke minden érző lénynek?
Rangsorolhatóak-e a lelkek fontossági sorrendben a világ számára?
Vajon hol van a lélek az első megszületése előtt? Vajon kötődik-e lakhelyéhez a halál után?
Vajon elbújhat-e egy lélek egy kőben? Lehet-e szerelmes? Gyűlölhet-e?
Vajon a lélek is csak egy váza, amelyet megtöltenek a Dharmák?
Át-Man: a nyugati kultúrában az a szuperhős,
aki megszabadít minket a fogyasztói társadalom ölelő szorításából,
és megtanít minket megint boldogan élni egy hordóban,
a fák alatt vagy akár saját mindennapjainkban.
Át-Man jelentkezhet egy metrón elszabadult imádkozó sáska alakjában,
esetleg egy madárhangban, amely hőbörgő hangos buszmotorok zaján szűrődik keresztül.
Lát minket mindig. Mi is láthatjuk őt, ha belenézünk a napba.
Tisztelettel
Herner Dániel, töretlen törekvő
